Remélem, azt minden jelen sorok olvasója elismeri, hogy nagyon sok szép, jó dolog van a magyar kultúrában. Ebben szerintem nincs vita egyik politikai oldal álláspontjából sem. Párttól függetlenül ezt talán mindenki elismeri.
Kultúránk - büszkén mondhatom - néha meg-meg tudja mutatni nagyságát világ szinten is, maradandóvá tud válni.
És most nem kezdem el sorolni. No nem a büszkeség hiánya miatt, inkább attól félve, hogy a felsorolás teljességének hiányát követném el. (már ebből is látszik nagysága)
Ugyanakkor fontos megemlíteni, mit is takar e nemzeti identitás, megőrizhető-e jelen globális társadalomban és ha igen melyik része és hogyan. Ezt a kérdéskört sokkal fontosabbnak tartom, mint a mai társadalmat gyakran átszövő értelmetlen viták, gumicsontok.
Kb két-három irányzat, megközelítés rajzolódott ki a témában számomra:
- Tagadók csoportja - bezárkózók
- Változást akarók - gyorsítók
- Sodródok csoportja - majd az idő megoldja
Sokan pro-kontra össze-vissza politikai-vallási-kinézeti... elvek alapján összekapcsolják ezen csoportokat, de én nem teszem. Azért sem, mert eleve nem hiszek a dolgok ilyen mértékű leegyszerűsítésben, csak a politika használja ki vele az embereket, de józan paraszti ésszel nem is logikus.
Abban szerintem mindenki egyet ért, hogy a világ változik, az emberek, vallásilag, nemzetiségileg.... keverednek. Nagyjából úgy gondolnám, hogy a „Tagadók” ezt próbálnák megakadályozni. A „Változást akarók” ezt a változást akarják felgyorsítani. Szerintem mivel a politikától egyébként is elforduló társadalomban élünk, így egyértelmű, hogy a „Sodródók csoportja” (vélelmezem a legnagyobb tábor) pedig még kivár, hogy mit is döntsön vagy csak sajnos nem érdekli már semmi, amíg nem bántják.
A kérdésekre adandó válasz szerintem nagyon is összetett. Nem is tudnám e rövid írásban felsorolni mindkét oldal összes pozitívumát, negatívumát. Van mindkét oldalon lista bőséggel.
Inkább írásomat arra irányítanám, hogyha valaki végiggondolja logikusan a jelenlegi helyzetet, akkor „Tényleg megállítható-e a globalizmus?”.
Ha valaki meg kívánja állítani a globalizmust, ahhoz mit is kellene tennie? Bezárkózni, határokat lezárni, kettős állampolgárságokat betiltani, vallásokat korlátozni, összes külföldi kiutasítása, külföldi cégek kitiltása, külföldi tőke kiutasítása, minden szövetségből való kilépés, kötelező magatartáskódex, export-import tilalma.....?
Nagyon abszurd és radikális, de nyilván elvi szinten lehetséges.
Valószínűbb ugyanakkor, hogy - sajnos vagy nem - le kell nyelni a békát, a globalizmus nem megállítható.
Ugyanakkor a másik oldal álláspontja, érdekei sem elvetendő teljesen. Pont a fent említett sikerek, kultúra az ami az embereket összefogja, összetartja, amivel egyedi tud lenni valaki, valami és nem sablon és robot. Ez azért egy jó és dicsérendő dolog tud lenni, amiért harcolni megéri.
Ha előbb-utóbb mindenki-mindenkivel (mind nemzetileg, mind vallásilag) keveredni fog, akkor a napi „hogy állítsuk meg a globalizmust” – „megállítsuk-e - mit érünk el a lassítással-gyorsítással” politikai harc helyett, nem-e arra lenne érdemes energiánkat fordítani, hogy mi az nemzeti identitásunkból, amit mindenképpen meg kívánunk menteni az utókornak.
Az egyik félnek (Tagadók), azért kell dönteni és lépni hogy nagyobb eséllyel megmaradjon az amit védenek.
A másik félnek (Változást akarók) pedig kinyilatkozást kell adnia, hogy a globális kultúra része a magyar kultúra is. Ki kell ezt mondani vagy az ellenkezőjét, de akkor tiszta sor van. Ha része, akkor segíteni kell ennek legalább
a racionális szintű megmentését, így valamilyen szintem minden kultúra megmaradását. (legfeljebb a mértékeknél lehetne ezentúl véleményeltérés)
Azaz meg kell találni azokat a pontokat, ahol nem másokat majmolunk, hanem kiállunk értékeinkért.
Durva dolog nem? Rangsorol a nemzeti értékeinket, hogy mit mentsünk meg előbb vagy egyáltalán?
Mindenesetre ez a logikus és nem elég erről dönteni, hanem szisztematikusan ezek megmentésére kell koncentrálnunk a logikai rangsor alapján.
Erről kellene, hogy szóljon a „vita”! Még inkább szakmai egyeztetés, párbeszéd, hiszen ha van téma, ahol mindenkinek szóhoz kellene jutni, hát ez az.
... és ha ez megvan, akkor sincs vége. A neheze ezután jön.
Ki kell találni, hogyan lehet ezt megőrizni.
No nem az általános panasz napja ez, hiszen ez a probléma
nagyon sok országban – ha nem mindenhol – megvan. Nem
vagyunk egyedül, DE aki előbb ébred és tesz is, annak nagyobb
esélyei vannak kultúrájának részbeni megőrzésére – már ha
ez a cél.
#HZoltan
